A megszakító kioldási görbéje

Az utazási görbe eredete

A kioldási görbe fogalma az IEC világából származik, és a mikro-megszakítók (B, C, D, K és Z) IEC szabványok szerinti osztályozására szolgál.A szabvány meghatározza az utazások alsó és felső határait, de a gyártók rugalmasan meghatározhatják azokat a pontos specifikációkat, amelyek ezeken a küszöbértékeken belül meghibásodhatnak.A kioldási diagramok mutatják azokat a tűréstartományokat, ahol a gyártó beállíthatja a megszakítója kioldási pontjait.

A megszakító kioldási görbéje

Az egyes görbék jellemzői és alkalmazásai a legérzékenyebbtől a legkevésbé érzékenyig a következők:

Z: Kioldás 2-3-szoros névleges áramerősségnél, alkalmas rendkívül érzékeny alkalmazásokhoz, például félvezető berendezésekhez

B: Kioldás 3-5-szörös névleges áram mellett

C: Kioldás 5-10-szeres névleges áram mellett, közepes bekapcsolási áramhoz alkalmas

K: Kioldás 10-14-szeres névleges áramerősségnél, alkalmas nagy bekapcsolási áramú terhelésekhez, főként motorokhoz és transzformátorokhoz

D: Kioldás 10-20-szoros névleges áram mellett, alkalmas nagy indítóáramra

Az „Összes IEC-kioldási görbe összehasonlítása” táblázatot áttekintve láthatja, hogy a nagyobb áramok gyorsabb kioldásokat váltanak ki.

Az impulzusáramnak való ellenálló képesség fontos szempont a kioldási görbék kiválasztásánál.Bizonyos terhelések, különösen a motorok és transzformátorok, tranziens áramváltozásokat tapasztalnak, amelyeket impulzusáramnak neveznek, amikor az érintkezők zárva vannak.A gyorsabb védelmi eszközök, mint például a b-kioldási görbék, ezt a beáramlást hibaként ismerik fel, és bekapcsolják az áramkört.Az ilyen típusú terheléseknél a magas mágneses kioldási pontokkal (D vagy K) rendelkező kioldási görbék „áthaladhatnak” a pillanatnyi árambeáramláson, megvédve az áramkört a téves kioldástól